A harmincas éveiben járó budapesti András, aki egykor éveken át klubfotósként dolgozott, mostanra eltávolodott a nyüzsgő zenei szcénától, hogy a dokumentumfilmes munkára koncentráljon. Amikor egy régi barátja megbízza egy éjszakai rendezvény dokumentálásával, úgy dönt, hogy újra beleveti magát a budapesti éjszakai élet forgatagába. Projektjének célja, hogy rávilágítson a város fényei mögött gyakran rejtőző személyekre és történetekre.
Egy este, miközben a Duna-parti Dunapark Café mellett sétál, András elgondolkodik a felszín alatt megbúvó történeteken. Egykori ismerősei közül sokan, köztük a szexiparban dolgozók, még mindig az éjszakai élet részei. Így elhatározza, hogy kamerájával mélyebbre merül ebbe a világba, és az ő történeteiken keresztül közvetíti a társadalmi előítéletek megértésének és lebontásának fontosságát.
András elkezdi felfedezni a város forró pontjait, ahol a legintenzívebb az éjszakai élet. Felkeresi a Nyugati pályaudvar és a Blaha Lujza tér környékét, ahol gyakran találkozhat szexmunkásokkal. Régi kapcsolatait felhasználva újra kapcsolatba lép azokkal, akik segíthetnek neki eligazodni ebben a világban. Éjszakai rendezvényeken vesz részt, olyan helyekre látogat el, mint a "Szimpla Kert" és a "Gozsdu udvar", ahol fotókat készít és beszélgetésekbe bonyolódik.
Zoltán története
Amikor először döntöttem úgy, hogy szerencsét próbálok szexmunkásként, úgy éreztem, mintha minden stabil talaj kicsúszott volna a lábam alól. Volt biztonsági őr vagyok, aki éveket töltött a budapesti éjszakai élet szívében, a Nagykörúton. Jól ismertem az éjszakai élet veszélyeit, mégsem gondoltam, hogy mennyire más lesz szembesülni velük magam. Az első napokban gyakran találkoztam ismerős arcokkal a Deák tér és a Kazinczy utca sötét sikátoraiban, ahol az éjszaka sosem ér véget. Meglepődtek, hogy ebben a szerepben látnak, és én is nehezen fogadtam el az új valóságot. Azok az emberek, akiket egykor biztonságban tartottam a szórakozóhelyeken, most másképp láttak engem. Gyorsan szembesültem a munkámmal járó veszélyekkel: drogok, erőszak és állandó bizonytalanság. Minden éjszaka egy új próbatétel volt, és bár a pénz gyorsan jött, a bűntudat és az önbizalomhiány nehezebb terhet jelentett, mint a fizikai kockázatok. Egyik este, miután elhagytam egy kliensem lakását a József körúton, találkoztam egy másik szexmunkással, akit éppen akkor bántalmaztak. Segítenem kellett rajtuk, és ekkor határoztam el, hogy többet fogok tenni: Beszélgetni kezdtem más szexmunkásokkal, és megosztottuk egymással a túlélési technikáinkat. Kezdeményeztem egy csoportot, ahol támogatni tudtuk egymást.
Levente története
Transznemű férfiként az élet sosem volt egyszerű számomra. Amikor Pest megyei kis falumból Budapestre költöztem, azt reméltem, hogy a nagyvárosban nagyobb elfogadottságra találok. Az élet azonban váratlan nehézségekkel szembesített, és hamar rájöttem, hogy a vendéglátóipar ajtajai nem állnak nyitva előttem. Az éjszakai élet egy másik oldalát kezdtem felfedezni az Astoria és a Király utca környékén. Ott találkoztam először másokkal, akik hasonló cipőben jártak. Elkezdtem velük dolgozni, és rájöttem, hogy bár a szexmunka sok veszélyt rejt magában, lehetőséget kínál arra is, hogy a magam ura legyek. A munkám során számos veszéllyel szembesültem, a fizikai bántalmazástól kezdve az érzelmi manipulációig. De megtanultam, hogy az éjszaka, amely oly sok veszélyt rejt magában, lehetőséget kínál a kapcsolatokra és az önkifejezésre is. Gyakran találkoztam a rendőrséggel, és gyakran éreztem úgy, hogy nincs hová fordulnom. Amikor András lefotózott és megörökítette a történetemet, rájöttem, hogy meg kell mutatnom másoknak: a változás lehetséges, és a társadalomnak meg kell hallania a hangunkat.
Tamás története
Több mint három évtizede vagyok része a budapesti éjszakai életnek. A '90-es évek elején kezdtem, amikor még minden más volt. A szocializmus bukása után hirtelen megnyíltak a lehetőségek, és hozzám hasonlóan sokan új iparágakban látták a jövőt. A Váci utcától a Nagymező utcáig mindenhol dolgoztam, és láttam, hogyan változott a város és az emberek élete. A veszélyek mindig is részei voltak ennek a munkának, a rendőrségi razziáktól kezdve a mindennapi fizikai kockázatokig, amelyekkel szembe kell néznünk. De valahogy mindig túléltem, és talán ez adott bátorságot a folytatáshoz. Miután találkoztam Andrással, úgy éreztem, itt az ideje, hogy másoknak is megmutassam ezt a világot. Megosztottam vele, hogyan változtak a szexmunka körülményei az évek során, és hogyan alakult át a társadalmi megítélésünk. Reméltem, hogy a történetem segít az embereknek jobban megérteni, kik is vagyunk valójában mi, akik az éjszakában élünk."
Amint a projekt befejezéséhez közeledett, András érezte, hogy valami megváltozott benne. A sok találkozás és beszélgetés a szexmunkásokkal nemcsak a sorozatának adott mélységet, hanem a saját világképét is átalakította. Megértette, hogy az általa összegyűjtött történetek nem egyszerű elbeszélések; valódi emberek valódi küzdelmeit és reményeit tükrözik. Ez a felismerés késztette arra, hogy projektjét szélesebb közönségnek is bemutassa.
A kiállítás András fotókiállítást szervezett egy népszerű művészeti galériában Budapest szívében, ahol nemcsak a fotóit, hanem a hozzájuk kapcsolódó történeteket is kiállította. Minden képhez egy rövid szöveg is tartozott, amely az ábrázolt személy történetét, gondolatait és érzéseit mesélte el. A kiállítást széles körben hirdették, és sokan vettek részt rajta, köztük újságírók, művészek, diákok és aktivisták, valamint a projektben részt vevő szexmunkások.
Társadalmi párbeszéd A kiállítás társadalmi párbeszédet indított el a szexmunkások helyzetéről és jogairól. A helyi és országos sajtóban számos cikk jelent meg, amelyek kiemelik András munkájának jelentőségét és a társadalmi változás szükségességét. A kiállítás számos látogatója korábban soha nem foglalkozott a szexmunkával és a kapcsolódó kérdésekkel kapcsolatos összetett kérdésekkel.
Közösségi hatás A projekt és a kiállítás erősítette a szexmunkások közösségének kohézióját. Sokan először érezték úgy, hogy a társadalom valóban meghallgatja a hangjukat. Emellett András kezdeményezése több civil szervezetet és jogi érdekvédelmi csoportot késztetett arra, hogy aktívan foglalkozzanak a szexmunkások jogainak védelmével, ami a jövőben további társadalmi vitákhoz és jogi változásokhoz vezethet.
Személyes változás András számára ez a projekt új fejezetet nyitott a karrierjében és az életében. Rájött, hogy művészetén keresztül társadalmi változásokat idézhet elő, és hogy a fotózás sokkal több, mint képkészítés: a megértés, az empátia és a változás eszköze. Elhatározta, hogy művészetén keresztül továbbra is foglalkozik társadalmi kérdésekkel, és további projekteken dolgozik, amelyek fényt vethetnek a társadalom árnyékos részeire.
Őszintén,
Éjszakai Suttogó
Budapest, 2024. május 14.
"A sötét utcák mesélője"
